- A Rockies megszakította az aktuális nyeretlenségi sorozatát, és 11 mérkőzésen belül a második győzelmünket arattuk, amikor keddről szerdára virradóra a mini series befejező meccsét 5-4-re behúztuk a Giants otthonában. Az eseménytelen kezdésből a házigazdák jöttek ki jobban, a mérkőzés legelső futását ők szállították, majd szép lassan mi is akcióba lendültünk, és a tegnapi sérülése dacára pályára lépő Tulo RBI single-jével egyenlítettünk ki a negyedik játszmában. Két támadással később pedig már a vezetést is átvettük, Cuddyer és Pacheco voltak eredményesek, az első igazán komoly lehetőségünket tehát pontokkal használtuk ki. Sőt, a hetedik inning közepén esedékes szünet alatt már 4-1-es coloradói vezetés állt az eredményjelző CarGo RBI single-jének köszönhetően. A játékrész alsó felében azonban bizonytalanok voltunk, Outman és Belisle sebezhetőségét kihasználva egalizált a Giants. A nyolcadik menetben a hazaiaknak bases loaded-1 out lehetőségük is volt a vezetés átvételéhez, de nem hagytuk magunkat, és Brothers két strikeout-tal állta a SF útját. Ráadásul éppen ezt követően vittük be a győztes pontot, a kilencedik felvonás legelső embere Scutaro go-ahead HR-t bombázott, a legjobbkor szerezte az idei első hazafutását. Ezután pedig Betancourt lehozta az évi hetedik save-et, még ha nem is ment egyszerűen. Végre tehát újra nyerni tudtunk, egy siker is aranyat érhet a mostani ínséges időkben, és ettől talán máris azt remélhetjük, hogy lassan sikerülhet kikecmeregni a mély hullámvölgyből. 2-6-tal zárult a nyugati parti túra, a folytatásban visszatérünk hazai környezetbe, holnap éjjel és csütörtök este két meccset bonyolíthatunk le a D'backs-szel, az elsőn Moyer, a másodikon Nicasio lesz a kezdő dobónk. Remélhetőleg legalább az egyik meccset újra be tudjuk húzni, és elkezdhetünk felkapaszkodni.

Nem sok újdonságot tudok elmondani a tegnap esti, és a ma reggeli állapotokhoz képest sem a Rockies-ról. Az első mérkőzést nagy csatában 3-2-re buktuk el keddre virradóra a Giants elleni idegenbeli párharcban, amivel tíz meccsen belül a kilencedik vereségünket szenvedtük el. Még a zakónál is  jóval fájóbb, hogy Tulowitzki balszerencsés sérülést szenvedett, amikor a kispadon ülve egy eltévedt labda csúnyán eltalálta a lábát, de gyorsan röntgenvizsgálatok negatívak lettek, vagyis komolyabb nyavalyától nem kell félnünk, de könnyen elképzelhető, hogy a következő két napban elővigyázatosságból inkább pihentetni fogjuk az egyébként is folyamatosan kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódó klasszist. Nem megy igazán Tulo-nak sem mostanában, mint ahogyan az egész csapat gyengélkedik, és bevallom én is egyre reménytelenebbnek vélem a helyzetünket, konkrétan a mai meccs megnyerését illetően se fogadnék egy lyukas garassal sem. Guthrie lesz a dobónk, aki két start kihagyása után éppen most tér vissza a kerékpárbalesetben összeszedett vállsérülésből, nem tudjuk milyen formában lesz, de az valószínűsíthető, hogy a ganéfejű Lincecum le fogja húzni a rolót előttünk. Ismét hajnali negyed 5-kor fogunk kezdeni, ez lesz az aktuális fuckniai idegenbeli túra befejező összecsapása, amely nem sok sikerélményt tartogatott számunkra, legalább már egy győzelem kincset érhetne, és nem kéne egyelőre átadnunk a dicső utolsó előtti helyet a sereghajtónak az NL-ben.

Az elmúlt 14 meccséből 11-et elveszítő Rockies a következő két napban befejezi aktuális idegenbeli sorozatát, a Padres elleni 1-2-es, és a Dodgers elleni 0-3-as series után most kétszer a Giants-szel fogunk találkozni. Korábban már értekeztem róla, hogy mennyire kilátástalan formában vagyunk, 33 meccset követő 13-20-as mutatónkkal utolsó előttiek vagyunk a National League-ben, egyedül a nyomorult SD-t tudjuk magunk mögött tartani, tegnap már az örökloser Cubs is előzött, ami tényleg a legalja mindennek. Arcpirítóan gyengék vagyunk, és sajnos a klub nem úgy tűnik, hogy bármit szeretne tenni ez ellen, attól tartok radikális változtatásokra lenne szükség a javításhoz, de ennek semmi nyoma nem látszik, inkább próbáljuk majd mondva csinált okokkal felrázni magunkat, és karba tett kézzel várni a csodát. Valószínűleg sehová nem vezet az az út, amelyen az elmúlt hetekben jártunk, Tracy pedig alapjában véve alkalmatlan, hogy változtatni tudjon a csapat morális helyzetén, sosem volt az az igazi motivátor, ráadásul a szakmai hiányosságai is elég súlyosak, csak a menesztésében látnám a megoldást, de valószínű hogy erre még évekig biztosan nem fog sor kerülni.

Próbáljunk meg előre nézni, és gyermeki naivitással reménykedni benne, hogy a dolgok majd egyszerűen maguktól jobbra fordulnak. Keddre és szerdára virradóra a SF ellen fogunk lejátszni két meccset. Az első találkozón az újonc Friedrich lesz a kezdő dobónk, akinek köszönhetjük az elmúlt nyolc meccsen belüli egyetlen győzelmünket, és talán lehet benne bízni, hogy megint fel tudja egy kicsit kavarni az álló vízet, a mákkirály Vogelsong ellen lehet esélye az érvényesülésre. Eközben a holnapi fellépésen majd a visszatérő Guthrie és a zsíroshajú Lincecum nézhet egymással farkasszemet.

Változatos programunk lesz mostanában a két napos párharcoknak köszönhetően, a hétfő-keddi SF elleni mini seriest követően ugyanis hazatérünk, szerdán és csütörtökön a Diamondbacks ellen odahaza játszhatunk le két meccset, a három napos hétvégén pedig sor kerül az évad első interleague párharcára a Mariners ellenében a Coors Field-en. A változatosság gyönyörködtet, de hogy a csapatot is kirángatja-e a hullámvölgyből, abban már korántsem vagyok biztos, legfeljebb a halvány reményeink élhetnek még.

Emlékeztetőül, TomiTanguay tollából már olvashatjátok a hétvégi Dodgers elleni párharc részletes összefoglalóját:
http://denversports.blog.hu/2012/05/14/dodgers_rockies_3_0_l

- A Rockies kilátástalan szenvedése tovább folytatódott, ugyanis a vasárnap délutáni series finale-t 11-5 arányban vesztettük el a Dodgers otthonában, így három vereséggel zártuk ezt a hétvégét, és kilenc meccsen belül immár nyolcszor vesztettünk. Az elején úgy tűnt, hogy végre lehet keresnivalónk, és rögtön az első inningben a legelső négy ütőnk mindegyike ütést szerzett, CarGo és Cuddyer RBI single-ökből volt eredményes, Hernandez groundout-tal küldött haza embert, korai 3-0-s előnyhöz jutottunk. A folytatásban felzárkózott egy a Dodgers egyetlen pontra, de a negyedik tetején Scutaro jóvoltából 4-2-re tudtuk stabilizálni az előnyt. Eddig vezettünk, ezután viszont az ötödik alján egy kiesővel feltöltötték a bázisokat, és a teljes bases loaded sereget hazaküldték, ráadásul Reynolds ellen született egy HR, mellyel újabb három ember szerzett pontot, 4-8. Még egy pontot szereztünk a végjátékban CarGo RBI groundout-ja jóvoltából, de a hazaiak újabb három futással állították be a sima végeredményt, melyből egy Roenicke, kettő pedig Rogers kárára esett. Az ütők átmenetileg életjelet adtak magukról, de a korai vezetést nem tudtuk sokáig tartani, így hiába szereztünk vasárnap több pontot, mint a series első két meccsén összesen, mégis nagyon sima vereség lett a vége, ugyanis ezúttal a dobóink betliztek látványosan, White kezdése is csapnivaló volt, de a reliever-ek sem tudtak elfogadható teljesítménnyel eőrukkolni. Az égvilágon semmi pozitív változás nincs, továbbra is hol az egyik, hol a másik (vagy mindkettő) egységünk gyengélkedik, ami óhatatlanul vereséget von maga után, képtelenek vagyunk áthidalni a dobók vagy éppen az ütők szerencsétlenkedését. Amíg ezen nem tudunk javítani hosszú távra nézve, addig biztosan képtelenek leszünk előrelépni a liga legutolsó csapatai közül, ráadásul legutóbbi győzelmével a Cubs is megelőzőtt bennünket, a 16 csapatos NL 15. helyét foglaljuk el, egyedül a Padres-t magunk mögött tartva. Nincs miről beszélni, hétfőn és kedden az esélytelenek totális nyugalmával látogathatunk a Giants otthonába egy mini series-re.

Az egyre kilátástalanabb formában lévő Rockies játssza a vasárnapi játéknap egyetlen coloradói érdekeltségű sportmérkőzését, akik két vereség után a Dodgers elleni idegenbeli párharc utolsó, harmadik mérkőzésén próbálják meg elkerülni a söprést. Zsinórban a harmadik series-t fogjuk elveszíteni, és az utolsó nyolc meccsen belül immár hét vereséget számlálunk, a divízió első helyétől bő egy hónap alatt 8.5 GB hátrányt szedtünk össze. Minden téren kilátástalan helyzetben vagyunk, a dobók és az ütők egyaránt szenvednek, ha véletlen az egyik egységnek jól is menne, akkor a másik biztosan tesz róla, nehogy nyerhessünk. Érdekes, hogy a sajtó továbbra is mennyire türelmes, szerintem az áprilisi kezdés óta látványosan szerencsétlenkedünk, az amit az elmúlt másfél-két hétben műveltünk, pedig kifejezetten hitvány, és nincs rá mentség. Elfogadhatatlan produkciót nyújt a csapat többsége, nem sok mindennel lehetünk elégedettek, és egyre kevésbé látom a gödörből a kiutat. A helyünkben én kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy idén sem leszünk a fasorban sem, rajtunk az sem segíthet, hogy két Wild Card hely van ligánként, mert már most tetemes a lemaradásunk a rájátszásért küzdő csapatok mögött. Ehelyett hátulról harmadikok vagyunk az NL-ben, a pocsék 13-19-es mutatónknál csak a Padres és a Cubs áll rosszabbul, de már ők sem sokkal vannak lemaradva rólunk, még egy-két zakó és könnyen a sereghajtó helyről integethetünk. Nem ezt vártuk volna előzetes, nehéz is megmondani, hogy mit szúrtunk el ennyire, a keret egész használhatónak tűnik, leszámítva a foghíjas rotációt, én egyre inkább afelé hajlok, hogy motivációs problémáink vannak, és az edzői stábban kéne tisztogatni majd jövőre. Addig is meg kell próbálni valahogy feltámadni, mert ha így folytatjuk, akkor tényleg idejekorán lemondhatunk minden igazi célról, és csak a kilátástalanságban lebeghetünk a hátralévő hónapokban. Talán majd jobbra fordulnak a dolgaink, vagy tovább folytatódik a szenvedés?! Este 10 magasságában Alkesz White startjával próbálhatjuk meg meglepni az MLB-éllovas Dodgers-t.

Legfrissebb napi írásomban a Mammoth búcsújáról olvashattok, a csapat ugyanis a múlt hétvégén a rájátszás első körében kiesett az NLL idei küzdelmeiből, de nem múlt el nagy sikerek nélkül az esztendő:
http://denversports.blog.hu/2012/05/13/mammoth_veget_ert_a_szezon

- A Rockies a hétvégi párharc első összecsapását nagyon simán elvesztette 7-3 arányban a csoportelső Dodgers ellen, ezzel hét meccsen belül immár hatodszor találtunk legyőzőre és sajnos egyre mélyebbre süllyedünk. Igazából nagyon sima meccset játszottunk, a házigazdák már a legelső inningben lépéselőnybe kerültek, és végig folyamatosan jóval több ütésük volt nálunk. Egy darabig egész jól tartottuk magunkat, az ötödik játékban beszedett három ponttal viszont 5-0-s hátrányba kerültünk, a kezdő dobó Moyer ezt követően hagyta el a játékteret öt kikényszerített futással a tarsolyában. A hetedik tetején Cuddyer solo hazafutásával szereztünk végre egy pontot, az utolsó szó csak azért is a házigazdáké volt, két újabb ponttal tették végképp tetemessé a különbséget. A befejező játékban Tulo bázisra kerülését követően Cuddyer sac fly-ból szerezte önmaga és egyben csapata második pontját, illetve még Fowler is bepakolt egy RBI triple-t, de ezek a pontok csupán arra voltak elegendőek, hogy 1-7 helyett 3-7-re kapjunk ki, a lényegen  nem változtattunk már. Gyengén muzsikáltak a támadók, és sajnos a veterán Moyer is újra sebezhető volt, alapjában véve megint nem dobott rosszul, de voltak megingásai, amit egy Dodgers-szintű ellenfél bármikor könyörtelenül kihasznál. Nem vagyunk túl jó formában, és akkor finoman fogalmaztam, úgy látszik a pihenő sem segített sokat, és sajnos kevés esély van a javításra. A holnapi folytatásban Nicasio fog dobni, a vasárnapi series finale alkalmával pedig White következik a sorban. Lehet éppen reménykedni a jobb folytatásban, de attól tartok, hogy napról napra egyre inkább a valóságban kell felébrednünk, hogy a nagyra törő, édes álmok helyett ismét a rájátszástól messze lemaradva kell felébrednünk.

Egyetlen coloradói érdekeltségű mérkőzést rendeznek csütörtökről péntekre virradóra, a holnap reggeli órákban kerülhet sor a Nuggets-Lakers főcsoport-negyeddöntő párharc hatodik felvonására, melyen a tét a series folytatása lesz számunkra. Két nappal ezelőtt, 1-3-as hátrányban, sokan már leírtak volna bennünket, de fantasztikus játékkal előállva, idegenben győztünk többé-kevésbé magabiztosan, és hosszabbítottuk hat meccsesre a series-t. Most pedig visszatérünk a hazai közönség elé, ahol egyszer már legyőztük őket (na, meg egyszer ki is kaptunk) a párharcban, és minden esélyünk megvan rá, hogy akár a döntőmeccset is kikényszerítsük. Valószínűleg a Pepsi Center izzani fog ma éjszaka a csapatért, és hazai környezetben tényleg esélyesek lehetünk, de abban is biztosak lehetünk, hogy a Lakers-t nagyon felhúztuk azzal, hogy legutóbb megleptük őket, és ők semmiképpen sem akarnak majd hetedik meccset játszani. Komoly ellenállásra számítok tőlük, továbbra is óriási koncentráltsággal, lendülettel és eredményességgel kell játszanunk, ha szeretnénk győzni. Mindemellett pedig ne feledjük, hogy még mindig ők a favoritok, részünkről már két meccs megnyerésével is túlteljesítettük az előzetes elvárásokat, sokan már előre behúzták a söprést a lila-sárga buzik mellé, ehhez képest már most simán jók vagyunk. Azért reméljük a meglepetés ennyivel nem ér véget, a legjobb játékunkkal ismét legyőzhetjük őket. Mondanom sem kell, hatalmas dolog lenne ha hét meccsesre tudnánk húzni ellenük a párharcot. Nem állunk messze tőle, csak szurkolni kell becsülettel, és hátha sikerülhet az újabb bravúr!

Olvasnivalónak az elmúlt napok cikkjei közül ajánlanám leginkább Tóth Milán kiadását a Rapids legutóbbi győztes meccséről, melyen Dallas-ban diadalmaskodtunk:
http://denversports.blog.hu/2012/05/09/rapids_dallasi_diadallal_javitottunk

Illetve szokás szerint TomiTanguay kollégám is elkészítette már a Rockies legutóbbi párharcáról szóló bővebb összefoglalóját:
http://denversports.blog.hu/2012/05/10/padres_rockies_2_1_l_1

- A Rockies a szerda délutáni 6-2-es győzelemmel megszakította az öt meccs óta tartó nyeretlen sorozatát, és két vereség után megnyertük a harmadik fellépést a Padres otthonában, ezzel egyelőre nem estünk vissza a csoport legutolsó helyére. Ahogy mostanában szokássá vált, megint korán hátrányba kerültünk, a harmadik inning végére már 2-0-ra vezettek a házigazdák, és nem voltak éppen fényes kilátásaink a folytatásra nézve. Szerencsére sikerült változtatni, hamarosan megszereztük az első pontunkat Giambi RBI double-ja révén, majd az igazi áttörést a hatodik játszma hozta meg, amikor négy futással sikerült fordítani, és egyúttal számottevő előnyre szert tenni. Az egyenlítést Cuddyer biztonságija jelentette, majd Rosario vert be egy kétpontos double-t, és még Nelson is hozzá tudott tenni egy RBI single-t. 5-2-re megfordítottuk a meccset, Friedrich lehozott hat inninget egyetlen ER-nal, később a bullpen is szép munkát végzett, a végeredményt pedig Nelson újabb pontja állította be a nyolcadik játszma felső részében. 13 ütést szedtünk össze, amennyit emlékeim szerint az első két napon összesen nem értünk el, és a napi hat futás is több a hétfői és keddi termelésnél együttesen. Végre felébredtek az ütők, de a nap hőse egyértelműen az MLB-debütálását fantasztikus formában letudó lefty dobó Friedrich volt. A fiatal tehetség hat játszma alatt kiszórt hét strikeoutot, öt ütésből pedig csak egyetlen futást kapott közvetlenül, a másik pontja unearned run volt, mert egy error-ból pályára kerülő ember ért be ellene. Biztató kezdet volt tőle, sikerült igazolnia a nagy várakozást, nagyon remélem, hogy további lehetőségeket fog kapni, és egyelőre maradhat a rotation-ben. Öt vereség után tehát először győztünk, egy szabadnapot követően péntektől vasárnapig a Dodgers ellen próbálkozhatunk majd.

Újabb éjszakai műszak után, csak most lehetőségem értekezni az elmúlt éjjel coloradói sporteseményéről...

- A Rockies zsinórban a negyedik vereségét szenvedte el, a Braves elleni söprést követően a SD-i series legelső felvonását 3-2-re elvesztettük NL leggyengébb csapata ellen. Az első két játszmában a házigazdák két pontos előnyre tettek szert, ráadásul közben Pomeranz-t Volquez eltalálta egy lecsúszott ütéssel, és ápolásra szorult. A terminátor mozgású újonc dobó kiment a következő támadásra, és bebaszta karrierje első hazafutását, ami egy közel 400 lábas, brutális erejű bomba volt. Sajnos, a sérülés nem múlt el nyomtalanul, a harmadik dobórészt még teljesítette egy újabb elszenvedett pont mellett, de utána le kellett cserélnünk, így a végtelenségig terhelt bullpent ezúttal kényszerű okokból kellett idejekorán riasztani. 1-3-as lemaradásban voltunk, és sajnos a támadások kevés lehetőséget hordoztak magunkban, egyedül a hatodik inningben tudtunk még egy futást összekaparni CarGo jóvoltából, így csak egyetlen ponttal kaptunk ki, ismét joggal verhetjük a fejünket a falba. A bullpen jól teljesített, Roenicke például három inninget gyűrt le. Az egyetlen MLB-szinten teljesítő kezdődobónk megsérült, és ki tudja mennyit kell kihagyni, miközben a száműzött Chacin inkább bevállalja a DL-t, ami a tavaly nyár óta húzódó sérülése hozománya - úgy látszik, szúrja a szemét, hogy a Triple-A-ben kéne játszania. Mint este említettem, a rotáció jelentősen át fog alakulni a következő napokban, White-ot és Friedrich-et máris felhívtuk, ők lesznek a kezdők a következő két meccsen San Diego-ban, utána talán Guthrie visszatérhet, de valószínűleg Pomeranz helyére megint kelleni fog valaki. Egyébként egyre jobban bírom ezt a kölyköt, a mai produkciója még a vereség ellenére is impozáns volt, ilyesfajta HR-t pedig kevés dobó tud ütni ezen a szinten. Apró fény a kilátástalan sötétségben a személye, egyébként minden borús a Rockies felett, és a következő napra is felelőtlenség lenne túl sokat elvárni a két beugró dobótól, de hátha pont ők hozzák meg az igazi változást.